A kutya fohásza:
Minden elválásunk - még ha rövid időre is hagysz magamra fájdalmas nekem. Kérlek, vedd ezt fontolóra, mielõtt magadhoz veszel!
Ne szidj, és ne büntess szigorúan!
Neked van munkád, szórakozásod, és céljaid - de nekem csak te vagy...
Kérlek, adj elegendõ idõt arra, hogy megértsem, mit vársz tõlem!
Mielõtt megütnél, gondolj arra, hogy könnyedén össze roppanthatnám a kezedet, - mégsem tennék ilyet soha.
Kérlek, néha beszélj hozzám, mégha szavaidat nem is értem, a hangodat és a hangsúlyodat jól ismerem.
Gondolj arra, hogy valamikor szabadon éltem, engedd, hogy idõnként erdõn-mezõn mozoghassak! - ez jót tesz neked is.
Kérlek, ne sajnáld tõlem a jó falatokat! Legjobban akkor ízlenek, ha tõled kapom - és igyekszem megszolgálni érte.
Te vagy az én gazdám és nem mások. Ezért kérlek arra, hogy ne kényszeríts arra, hogy idegeneknek is szót fogadjak, vagy bohóckodjak nekik, és ne alázz meg elõttük! Ne feledd, hogy idõvel nekem is kialakulnak az egyéni tulajdonságaim, szokásaim, érzelmeim. Fogadd el, hogy számomra ezek ugyanolyan fontosak, mint neked a sajátjaid!
Kérlek gondoskodj rólam, ha beteg, vagy öreg leszek, hisz te is megöregszel egyszer...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.